Anya és apa a szolgálóink, igazi naiv lelkek. Komolyan azt gondolják, hogy nem szerzek meg magamnak bármit, amit szeretnék. Lakosztályomat Lilivel és Domival kell megosztanom. Néha előfordul, hogy unatkozom, mert a két lány nem akar velem igazi fiús verekedős játékot játszani. Olyan nyafogósak. És persze amikor rákezdenek valaki, rögtön beront,  – Maugli! Ne zaklassd már folyamatosan a lányokat! – felkiáltással.

- Nem is bántom őket. Csak játszani szeretnék.

De ha nem, hát nem. Valami más elfoglaltság után kell néznem. Meg is van. Játszom Dezsőkével, anyáék teknősével. Ő is fiú. Biztosan nem lesz ellenére egy kis birkózós, harapdálózós kergetőzéses bújócska. Csak az a baj, hogy olyan magasan van. Na nem baj. Kiszabadítom a terráriumából, csak elég időm legyen kigondolni a stratégiát. Nézzük csak. Mit csinálnak most a rabszolgák. Megnézem a konyhát. Aha. Helyes. Úgy látom ebédet, főznek. Remélem nekünk. Akkor kezdjük. Fel kell jutnom a cd állvány tetejére. Nem egyszerű. De én ügyes jó mászó vagyok. Na ugye! Ajjaj. A polc elég messze van, de ha át tudok ugrani az asztalra, onnan már gyerekjáték lesz. Tiszta vadnyugatos. Hegymászás, szakadékugrás. Ez aztán a nekem való foglalatosság. Na már itt is vagyok. – Tarts ki Dezső, jövök érted!

Egy nagy ugrás ééééés, megvan…. A polc széle. Na most aztán itt lógok. De én erős vagyok. Felhúzom magam. Már itt is vagyok a terráriumnál.

- Szia Dezsőke!

Atya világ! Ó te szegény! Hát téged itt tartanak ebben a vízben. Még jó hogy jöttem. A végén itt áznál szivacsosra. Na gyere, kiszedlek innen.

- Hé ne ússz el, Akkor nem tudlak a számba venni, hogy kiemeljelek.

- Segítség! Én nem tudok repülni, és mégis a levegőbe vagyok!

A manóba! Vajon mikor jött be apa a szobába?

- Hé apa! Most mit tettem? Miért nem vihetem el játszani Dezsőkét?