 Bár az első prémszállítmányok már a XIX. Században megérkeztek Amerikából Európába – és azonnal nagy népszerűségre tettek szert – a magyarországi prémtenyésztésnek nincs igazán komoly hagyománya. Hazánkban nem csak kisragadozókat (prémgörény, nyérc, kék-és ezüstróka) tenyésztenek prémjükért, hanem néhány növényevőt (csincsilla, nutria, pézsmapocok) is. Néhány nagy prémtenyészetben is egyre gyakoribb, hogy az utódokat hobbi célú tartásra adják el. A legkedveltebb hobbiállatok között találhatjuk a görényt és a csincsillát is. Néhány vidéki tenyészet - sokkal kisebb egyedszámmal, mint a prémtenyészeteknél megszokott – specializálódott a vadászgörény tenyésztésére. Ezekből, a tenyészetekből kerülnek ki elsősorban a vadászati célokra és rágcsálóirtásra használt egyedek valamit ezek között is, egyre elterjedtebb a hobbi célra való értékesítés is. Nem árt óvatosnak lennünk, mert a hazánkban is egyre nagyobb gondot okozó beltenyészet elkerülése érdekében vidéken előszeretettel pároztatnak befogott vadon élő görényekkel. Ezekből, a párzásokból született kölykök nehezebben kezelhetők, okosabbak, kitartóbbak, fürgébbek, testfelépítésük izmosabb, reflexeik jóval gyorsabbak, érzékszerveik élesebbek, problémamegoldó képességük igen jó, ami előnyt jelent a vadászatra tenyésztett görényeknél, de nem mindig előny egy lakásban tartott prémes szörnyecskénél. Felkészült gazdi azonban megbirkózik a feladattal és akkor ezek a kölykök is szelíd kedves, és gyönyörű felnőttek lesznek. Mindez kitartás és alapos információszerzés kérdése.
1993 óta foglalkozom a görényekkel és 1996 óta, hobbi szintű tenyésztésükkel. Az elmúlt években megtapasztalhattam egyes egyedek változását a párzás, vemhesség és kölyöknevelés közben. A kezdetekben nem volt annyi ismeret erről a témáról, mint manapság. Így az itt leírtak nagy része saját tapasztalat.
Az első vadászgörény nőstényem – Pepe - kb. 6 hetes korába került hozzám. Részére nem volt egyszerű párt találni, hisz akkor még nem volt ennyire kedvelt hobbiállat, mint ma.
A nehezen létrehozott nászból született 9 gyönyörű vadas színű kölyök. A nőstény teljesen szelíd volt a vemhesség ideje alatt és a szülés után is. A viszonylag nagyszámú (9) kölyök miatt – az akkori állatorvosunk első alom lévén azt mondta, hogy 2-3 kicsire kell számítanunk – folyamatosan figyeltük a kicsik táplálkozását. Rendszeresen előfordult, hogy a nagyobb fejlettebb kölyköket cserélgettük az anyjuk emlőjén, hogy mindegyiknek jusson elegendő mennyiségű pótolhatatlan anyatej. A nősténynek a 9 kölyökre összesen 7 működő emlője volt. A külön gondoskodásnak köszönhetően az összes kicsi megmaradt és szépen felcseperedett.
Néhány évvel később került hozzám Sydnei. Amikor ő lett vemhes, eleinte minden jól zajlott. Görényünk, bújós, kedves, játékos volt. Egészen a szülést megelőző néhány napig. Akkor elkezdett – látszólag – minden ok nélkül erősen harapni. Ez; az első „harapós” napján azt jelentette, hogy a kezemet 10 alkalommal harapta meg, mindannyiszor mély vérző sebet hagyva rajta. A kölykök megszületése után a helyzet még rosszabbra fordult. Akkoriban a szabadabb elvű tartás és nevelés hívei voltunk. Sydnei szabadon bitorolta a lakás bizonyos részeit. Ketrece nem is volt egyáltalán. A fürdőszobánk kellemes méretét figyelembe véve, azt gondoltuk, ideális helyet tudunk kialakítani neki és a kicsinyeinek benne. Ezzel nem is volt gond, egészen addig a pillanatig, amíg meg nem próbáltuk a „szentélyt” rendeltetésének megfelelően használni.
Görényünkből hisztériás rohamot váltottak ki az olyan tevékenységek, mint fogmosás és zuhanyozás. Virtuóz gyorsasággal meg kellett tanulnunk a fürdőszoba használat új szabályait. Zuhanyozni magas szárú cipőben, vastag több rétegű tréningalsóban, szintén vastag hosszú ujjú pulóverben, és minimum dupla bőrkesztyűbe mentünk. A zuhanyfülke felé haladva hárítottuk kedvencünk folyamatos rohamait, melyekkel próbált minket kiszedni a ruházatunkból. Néhány tíz perces küzdelem után magunkra zártuk a fülke ajtaját, majd levetkőztünk és a ruháinkat, cipőinket, kesztyűinket elhelyeztük a fülke tetején. Három perc alatt lezuhanyoztunk, fogat mostunk. Majd még mindig belül, megtörölköztünk, visszaöltöttük védőfelszerelésünket, miközben Syd fáradhatatlanul próbálta rólunk lebontani a zuhanyfülkét. Ezután ismét átverekedtük magunkat a kölykeit védő amazonon és elhagytuk a helyiséget. A szabályok érvénye addig tartott, amíg a kicsiket – 8 hetes korukban – elválasztotta. Utána hárpia természete elillant és ismét a mi kis kedvencünk lett. Addig azonban minden elővigyázatosságunk ellenére számtalan sebet szereztünk. Ezek között voltak igen fájdalmasak is. A legrosszabb talán a sarokharapás volt, mellyel a férjemnek „kedveskedett” minimum két alkalommal. A sarkáról csak komoly erőfeszítéssel lehetett leszedni, mely a szájzár természetéből adódott. Az én hasonló sebesülésem talán még komolyabb volt. Apró termetű nőstényem egy figyelmetlen pillanatomban kirontott a fürdőszobából és sikeresen átharapta a lábam úgy, hogy két fogacskája a lábfejembe, kettő, pedig a talpamba hatolt. Persze ez a példa szélsőséges, de könnyen előfordulhat, hogy nőstényünk kiszámíthatatlanná válik a kölyöknevelés időszakában.
Ha további kérdés merül fel, keress bátran: Benefi Évi (0670/362-7200)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Bár az első prémszállítmányok már a XIX. Században megérkeztek Amerikából Európába – és azonnal nagy népszerűségre tettek szert – a magyarországi prémtenyésztésnek nincs igazán komoly hagyománya. Hazánkban nem csak kisragadozókat (prémgörény, nyérc, kék-és ezüstróka) tenyésztenek prémjükért, hanem néhány növényevőt (csincsilla, nutria, pézsmapocok) is. Néhány nagy prémtenyészetben is egyre gyakoribb, hogy az utódokat hobbi célú tartásra adják el. A legkedveltebb hobbiállatok között találhatjuk a görényt és a csincsillát is. Néhány vidéki tenyészet - sokkal kisebb egyedszámmal, mint a prémtenyészeteknél megszokott – specializálódott a vadászgörény tenyésztésére. Ezekből, a tenyészetekből kerülnek ki elsősorban a vadászati célokra és rágcsálóirtásra használt egyedek valamit ezek között is, egyre elterjedtebb a hobbi célra való értékesítés is. Nem árt óvatosnak lennünk, mert a hazánkban is egyre nagyobb gondot okozó beltenyészet elkerülése érdekében vidéken előszeretettel pároztatnak befogott vadon élő görényekkel. Ezekből, a párzásokból született kölykök nehezebben kezelhetők, okosabbak, kitartóbbak, fürgébbek, testfelépítésük izmosabb, reflexeik jóval gyorsabbak, érzékszerveik élesebbek, problémamegoldó képességük igen jó, ami előnyt jelent a vadászatra tenyésztett görényeknél, de nem mindig előny egy lakásban tartott prémes szörnyecskénél. Felkészült gazdi azonban megbirkózik a feladattal és akkor ezek a kölykök is szelíd kedves, és gyönyörű felnőttek lesznek. Mindez kitartás és alapos információszerzés kérdése.