 A vadászgörény
A vadászgörény - bár elbűvölő és bűbájos – társállatunk lehet, de a vele való foglalatosság időben, anyagiakban és elszántságban magasan felülmúlja a kutyák, macskák, hüllők és kisrágcsálók igényeit.
Sokan gondolnak tévesen jellemére, illatára a szólás alapján (,,büdös görény"), valójában azonban ez nem állja meg a helyét. Akik kicsit közelebbről ismerik őket, azok tudják, hogy egy végtelenül játékos ragadozóval állnak szemben, amelyik a "háziasított" jellegénél fogva bűzmirigyét már nem használja védekezésre, azonban a vadon felnövő példányok reflexszerű reakciója - a bűzmirigy kiürítése a számára veszélyesnek ítélt helyzetekben - még mindig működik. (Így fiatal korban, és verekedés során előfordulhat, hogy ha veszélyben érzi magát, akkor használni kényszerül).
Életkor
Átlagosan 8-10 év
Nemek Jellemzői
A nőstény kisebb, törékenyebb, mint a hím (kb. 33 cm, 600-1000 g), jellegzetes bundaszagán kívül a párzási időszakban nincs különösebb szaga. Évente kétszer tüzel (jele: a péra jelentős megduzzadása) március végén - április elején, és novemberben. A vemhesség ideje: 39-42 nap. A hím a nőstényhez viszonyítva zömökebb, nagyobb (testhossza kb. 38 cm, 1300-2000 g) párzáskor erőteljes szagot „áraszt”. Ivartalanítás után a bunda "semleges" szagúvá válik. Ivarérettségüket kb. 8 hónaposan érik el. A hobbi célra vásárolt egyedet fontos ivartalanítani, mert a későbbiekben egy ivaros állat tartása - a nemétől függetlenül - mind nekünk mind a görényünknek sok problémát okozhat. Ez sok esetben a nőstény életébe kerülhet (túltüzelés, méhgyulladás), míg a hímeknél a kellemetlen jelölgetéssel, extra erős bundaszaggal és esetenként agresszív viselkedéssel kell számolnunk.
Görény a megfelelő háziállat számunkra?
A görényekről tudnunk kell, hogy nagyon ritkán maradnak nyugton az ölben és simogathatóak úgy, mint egy macska. Azt is meg kell fontolnunk, hogy tudunk-e vele minden nap foglalkozni (akár 3-4 órát!!!) és van-e elegendő türelmünk hozzá, mert nehezen nevelhetőek le a számukra kedvelt dolgokról. Mivel nagyon szeretnek ásni és erről leszoktatni, kevés sikerrel lehet, így növényeinkre veszélyt jelentenek. Nagyon szeretnek elcsenni dolgokat és ez egy szobában magára hagyott görénynél veszélyes is lehet., illetve idővel idegesítő. A görények szeretnek felmászni bútorokra, így igazából semmi sincs biztonságban tőlük és előfordulhat bizony, hogy kíváncsiságból lelöknek dolgokat, ami lehet a kedvenc vázánk is.
Melyiket válasszuk?
 A választás, hogy melyiket tartsuk, alapvetően attól függjön, hogy számunkra melyik állat a szimpatikus. Akinek a nagyobb testű hím tetszik, az állat szaga miatt ne aggódjon, hiszen ha nem tenyésztésre szánjuk az állatot, és egy házi kedvencre vágyunk, akkor ivartalaníttassuk. Az apróbb, törékenyebb nősténynél csak a ragadozókra jellemző bundaszagot érezhetjük, azonban ez nem túlzottan intenzív. Ha otthonunkban már más állatot is tartunk (kutya, macska), könnyen összeszoktathatjuk a még fiatal vadászgörénnyel. Azonban a kutyát meg kell tanítani arra, hogy ne bántsa, mivel a testméreteiből adódóan el tudja pusztítani a görényt. A különböző nemű egyedeket lehetőség szerint ne tartsuk együtt, mivel a hím általában elég agresszív a nősténnyel, főleg a párzás ideje alatt. Nőstények együtt tarthatóak. Két idegen hímet soha ne eresszünk össze, mert annak esetlegesen súlyos következményei is lehetnek. A természetben valószínűleg kitérnek egymás útjából, de a fogságban tartott egyedek összecsapása során súlyosan megsebesíthetik egymást, sőt az őket szétválasztó emberben akaratlanul is kárt tehetnek.
Táplálékai
Élő állat, egér, elhullott madár (de nem mérgezés által) hörcsög, patkány, egész szárnyas hús, darált húspép, nyersen vagy félig főtten, hal és nyúl. A nyers disznóhús a benne lévő férgek miatt nem etethető! Megeszik a kutyakonzervet, ill. a száraz macskatápot is (a szárazzal csak ritkán etessük, és mindig tudjon hozzá elegendő vizet inni), zöldséget, gyümölcsöt (savasat ne adjunk!), azonban tejtermékekkel csak alakalomszerűen kínáljuk meg őket. Szalámiféléket és emberi fogyasztásra szánt késztermékeket csak ritkán kapjanak, mivel ezek adalékanyagokat tartalmaznak. A nyers húsban pont olyan arányú a só, és a többi anyag, mint amennyire szüksége van. Tojásrántottával (egy picit megsózva) alkalomszerűen megkínálhatjuk őket. A kisgörényeknek pedig kifejezetten hasznos, ha 8-10 hetes korukig 2-3 alkalommal készítünk nekik, a tapasztalat pedig az, hogy legjobban félig nyersen kedvelik. Manapság sokan előnyben részesítik a kereskedelemben igen sokféle ízesítéssel kapható kutya-, macskakonzerveket és tápokat a praktikusabb tárolás, felhasználás miatt. Több állatorvos véleménye szerint azonban ezek nem tartalmaznak olyan mennyiségű-és minőségű alapanyagokat, amire a görénynek szüksége lehet.
Az etetésről
Mindig azonos időben történjen! Az első pár hónapban naponta többször etessük, (3-4 alkalommal, de alkalmanként ne adjunk sokat) majd később elegendő este ill. reggel, majd egy éves kor felett pedig napi egy etetés elégnek bizonyul. Mivel a görény, ragadozó állat, táplálékának döntő többségét a hús tegye ki, amit rendszeresen egészítsünk ki a többi tápanyaggal. A vemhesség, ill. a szoptatás ideje alatt a nőstény étrendjében a táplálék összetételét tervezzük meg (megfelelő fehérje és ásványanyag tartalom) Ha a görényt lakásban tartjuk, akkor tapasztaljuk ki, hogy mekkora mennyiséget fogyaszt el egyszerre, mivel a felesleget szeretik eldugdosni a lakás különböző pontjaira, ami azonban nagyon kellemetlenné válhat.
Tartás, és annak feltételei
 A lakásban fontos, hogy ne hagyjunk nyitva semmit, ahová elbújhat (akár egy 5 cm-es lyukba is képesek magukat beszuszakolni), vagy ahonnan kiosonhat, mert akkor örökre búcsút mondhatunk kedvencünknek. A görény tulajdonképpen nem elszökik, inkább csak elkóborol. Elég sokan kérdeznek rá arra, hogy rágcsálnak-e a görények. A rágcsálás nem a kedvenc hobbijuk, ők inkább kaparni szeretnek. (Valószínű ez a járatokban, üregekben élő ősökre jellemző tulajdonság, napjainkban is megmaradt) Sokan, akik lakásban tartják kedvencüket, bizonyos időközönként megfürdetik őket. Természetesen fontos, hogy higiéniai szempontból odafigyeljünk görényünk tisztaságára, azonban túlzásokba sem kell esnünk. Csak annyiszor fürdessük, amennyiszer feltétlenül szükség van rá, mivel a bőrön, ill. a szőrön lévő természetes faggyúréteget a gyakori fürdetéssel tönkretehetjük (erre a célra már itthon is kaphatóak speciális görény samponok). Bútoraink épségének és állatkáink egészségének védelmében (akár egészben kiszakadhat egy szerencsétlenül beakadt karom) karmaikat célszerű hetente egyszer levágni (az élő résztől legalább 1 mm-es távolságot tartva), míg a fültisztítás kéthetente egyszer alkoholmentes (!) fültisztítóval történjen. A görények tudnak úszni, bár nem mindegyik rajong a vízért. Nemhiába, ők is egyéniségek. A szabadban, megfelelő ketrecben (min. 100x80x80cm) tartsuk, ahová alvóláda mindenképpen legyen betéve, hiszen természetes környezetében is üregekben, korhadt fatörzsekben húzza meg magát. A ládát szalmával, forgáccsal, szénával vagy rongyokkal bélelhetjük ki. Ha van rá lehetőségünk, építhetünk neki kifutót (fontos azonban a talaj megfelelő kiválasztása, mivel a földön keresztül kiáshatja magát), vagy rendszeresen cipelhetjük magunkkal, vagy nagy sétákat tehetünk vele. (Szabadon, vagy görényhámmal sétálva). Már egészen kis korban (öt és fél hetestől) zsebünkben hordva vihetjük magunkkal, így szokja hangunkat, szagunkat, reakcióinkat, és mi is több időt tudunk vele tölteni.
Szoktatás, nevelés
A szobatisztaságról nagyon fontos tudni, hogy – bár nagyon tisztaságszerető állat - nem minden görény szoktatható alomra, szóval ez különösen nagy türelmet és figyelmet igényel a gazditól. Érdemes a lakás több pontján illemhelyet elhelyezni, no meg a ketrecébe is tegyünk egyet. Ez persze sok esetben lehet akár 5-6 alomtál is, ami ugyan nem túl dekoratív, de célravezető lehet. Hát igen…a kulcsszó a „lehet”, mert garancia egy vadászgörény esetében bizony nincs. A szobatisztaság elérésére szerintünk egy jó módszer az, ha a nagyobb sarkokba lapos tálkát teszünk macskaalommal. (a görények szeretik a dolgukat a búvóhelytől, a játszóhelytől és az élelemtől legtávolabb lévő, legeldugottabb helyen elvégezni). A görény valószínűleg ki fog választani egy sarkot (lehetőleg egy olyan pontot, ahol még mi sem látjuk őt) és oda fog üríteni. Ez tud meglepetést okozni egy-egy tavaszi nagytakarításnál. Ha végleg elfogadott már egyet, akkor az esetlegesen a lakás más pontján gyártott terméket érdemes a már használt tálkába beletenni, jelezvén, hogy legközelebb is oda kellene "potyogtatni" (ha a lakás más pontjára ürít, mindig maximálisan arra kell törekedni, hogy jól el legyen tüntetve minden, nehogy a szag újból odavonzza őt). Azonban ügyeljünk a megfelelően kiválasztott takarítószerekre, mert vannak olyan illatanyagokat tartalmazó termékek, amikkel épp ellenkező hatást érünk el. Az is jó ötlet, hogy a tálkák előtt legyen egy rongydarab is, mivel utána gyakran végighúzzák a feneküket a földön. Az, hogy mindezeket mennyi idő alatt sajátítja el, görényenként más és más lehet. Akad olyan közöttük, aki hosszas szoktatás után is kizárólag a hófehér szőnyeget használja erre a célra, és sehova máshova nem hajlandó letenni a kis popsiját, és olyan is, aki szerint az alom kizárólag „búvárkodásra” való. Ha biztosítunk neki egy megfelelő méretű ketrecet, amelyben alvóláda, és alom is van, illetve ha a család otthon tartózkodik és kiengedjük a lakásba, akkor biztosan jól fogja érezni magát otthonunkban.
Leszoktatás az ősi ösztönről, a harapdálásról
 Nagyon fontos, hogy már a kapcsolat elejétől fogva, folyamatosan, következetesen reagáljuk le próbálkozásait. Ami még kis korban jópofának tűnik, (játékos harapdálások már 5-6 hetes kortól!) az már nagyobb korban elég kellemetlen lehet, nem csak az idegenekre, hanem a családtagokra nézve is. Tehát a harapdálás esetén a megfelelő reakció az, hogy az állat fejét gyengéden megfogjuk, (száját így összezárjuk) a fejét kicsit megrázzuk, és olyan hangot hallatunk, mint amit akkor alkalmazunk, amikor valamilyen általunk nem kívánatos dolgot tesz. Tehát azt mondjuk neki, hogy fúj, nem stb. Ne használjunk összetett mondatokat, mert nem értik meg. A "büntetést" mindig valamilyen pozitív inger kell, hogy kövesse, pl. egy simogatás! Ez persze nem olyan egyszerű, mint ahogy leírva tűnik, minden gazdinak sok türelemre, kitartásra, és persze időre van szüksége ahhoz, hogy a kommunikáció ember és állat között mindkét fél számára elfogadhatóan működjön.
A görények tanításánál három fő szempontot kell figyelembe venni:
1. Legyünk mindig következetesek.
2. A simogatás, a kellemes, nyugodt hangszint segít a kapcsolat elmélyítésében
3. Büntetéssel a görényeknél nem sok mindent tudunk elérni!
Elnevezés
Lehetőleg rövid, könnyen kiejthető nevet adjunk neki, de hívásához használhatunk fütyülő, cuppogó, vagy általunk kedvelt egyéb hívóhangot. A nevéhez, vagy a hanghoz könnyen hozzászoktathatjuk, ha nagyon következetesen, például etetéskor, mindig alkalmazzuk.
Mozgásigény
Ha rendszeresen foglalkozunk vele, akkor mondhatunk magunkénak egy igazán játékos, kedves vadászgörényt. Ha ketrecben, a szabadban tartjuk őket, akkor a kertben jókat sétálhatunk vele. Ha azonban van rá lehetőségünk, akkor egy hám segítségével egyre hosszabb sétákat tehetünk vele a kerten túl is. A lakásban tartott görény akár mindig szabadon lehet mellettünk (számára ez megfelelő mozgásteret biztosít).
Utazás
Sokak számára fontos lehet, hogy miként viheti magával kedvencét, akár külföldre is. Európán (EU-n) belüli szállításnál kötelező az útlevél és chip. Unión kívüli utazásnál a megoldás az, hogy a görényt, és az oltási lapjait elvisszük a kerületi hatósági állatorvoshoz, aki bizonyos összeg ellenében ír egy nyilatkozatot, miszerint az állat egészséges. S már lehet is indulni. Belföldi utazásnál a vonaton pótdíjat vagyunk köteles fizetni, és egy állathordóban vagy ketrecben könnyen el tudjuk szállítani.
Vadásztatás
Sokakban felmerül a kérdés: "mire is vadásznak a vadászgörények?". Természetes környezetében patkány, pocok, egér, kisebb rágcsálók, csigák, nagyritkán madártojás szolgál táplálékul. A vadászösztönt a természetben való fennmaradásért folytatott harc folyamatosan táplálja, mivel mindig a legrutinosabb, legjobb vadásznak van a legnagyobb esélye a túlélésre. A fogságban - esetenként több generáción keresztül - felnőtt egyedek vadászösztöne folyamatosan tompul, hiszen nincs. az állatnak szüksége rá a fennmaradáshoz. A hobbi céllal tartott görény is szívesen levadássza az élő zsákmányt, bár ez állatonként más-más intenzitással történik.
Aki kedvet kapott a görénytartáshoz, vagy egyszerűen csak többet akar tudni ezekről, a kis állatokról, annak várjuk érdeklődését.
Benefi Évi Körmendi Orsi
0670/362-7200 0620/999-9193
Illusztráció: A képeken látható görcik: Hobbyt, Sydnei, Zara, Maka és Zara kicsinyei (2008)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A vadászgörény
A választás, hogy melyiket tartsuk, alapvetően attól függjön, hogy számunkra melyik állat a szimpatikus. Akinek a nagyobb testű hím tetszik, az állat szaga miatt ne aggódjon, hiszen ha nem tenyésztésre szánjuk az állatot, és egy házi kedvencre vágyunk, akkor ivartalaníttassuk. Az apróbb, törékenyebb nősténynél csak a ragadozókra jellemző bundaszagot érezhetjük, azonban ez nem túlzottan intenzív. Ha otthonunkban már más állatot is tartunk (kutya, macska), könnyen összeszoktathatjuk a még fiatal vadászgörénnyel. Azonban a kutyát meg kell tanítani arra, hogy ne bántsa, mivel a testméreteiből adódóan el tudja pusztítani a görényt. A különböző nemű egyedeket lehetőség szerint ne tartsuk együtt, mivel a hím általában elég agresszív a nősténnyel, főleg a párzás ideje alatt. Nőstények együtt tarthatóak. Két idegen hímet soha ne eresszünk össze, mert annak esetlegesen súlyos következményei is lehetnek. A természetben valószínűleg kitérnek egymás útjából, de a fogságban tartott egyedek összecsapása során súlyosan megsebesíthetik egymást, sőt az őket szétválasztó emberben akaratlanul is kárt tehetnek.
A lakásban fontos, hogy ne hagyjunk nyitva semmit, ahová elbújhat (akár egy 5 cm-es lyukba is képesek magukat beszuszakolni), vagy ahonnan kiosonhat, mert akkor örökre búcsút mondhatunk kedvencünknek. A görény tulajdonképpen nem elszökik, inkább csak elkóborol. Elég sokan kérdeznek rá arra, hogy rágcsálnak-e a görények. A rágcsálás nem a kedvenc hobbijuk, ők inkább kaparni szeretnek. (Valószínű ez a járatokban, üregekben élő ősökre jellemző tulajdonság, napjainkban is megmaradt) Sokan, akik lakásban tartják kedvencüket, bizonyos időközönként megfürdetik őket. Természetesen fontos, hogy higiéniai szempontból odafigyeljünk görényünk tisztaságára, azonban túlzásokba sem kell esnünk. Csak annyiszor fürdessük, amennyiszer feltétlenül szükség van rá, mivel a bőrön, ill. a szőrön lévő természetes faggyúréteget a gyakori fürdetéssel tönkretehetjük (erre a célra már itthon is kaphatóak speciális görény samponok). Bútoraink épségének és állatkáink egészségének védelmében (akár egészben kiszakadhat egy szerencsétlenül beakadt karom) karmaikat célszerű hetente egyszer levágni (az élő résztől legalább 1 mm-es távolságot tartva), míg a fültisztítás kéthetente egyszer alkoholmentes (!) fültisztítóval történjen. A görények tudnak úszni, bár nem mindegyik rajong a vízért. Nemhiába, ők is egyéniségek. A szabadban, megfelelő ketrecben (min. 100x80x80cm) tartsuk, ahová alvóláda mindenképpen legyen betéve, hiszen természetes környezetében is üregekben, korhadt fatörzsekben húzza meg magát. A ládát szalmával, forgáccsal, szénával vagy rongyokkal bélelhetjük ki. Ha van rá lehetőségünk, építhetünk neki kifutót (fontos azonban a talaj megfelelő kiválasztása, mivel a földön keresztül kiáshatja magát), vagy rendszeresen cipelhetjük magunkkal, vagy nagy sétákat tehetünk vele. (Szabadon, vagy görényhámmal sétálva). Már egészen kis korban (öt és fél hetestől) zsebünkben hordva vihetjük magunkkal, így szokja hangunkat, szagunkat, reakcióinkat, és mi is több időt tudunk vele tölteni.
Nagyon fontos, hogy már a kapcsolat elejétől fogva, folyamatosan, következetesen reagáljuk le próbálkozásait. Ami még kis korban jópofának tűnik, (játékos harapdálások már 5-6 hetes kortól!) az már nagyobb korban elég kellemetlen lehet, nem csak az idegenekre, hanem a családtagokra nézve is. Tehát a harapdálás esetén a megfelelő reakció az, hogy az állat fejét gyengéden megfogjuk, (száját így összezárjuk) a fejét kicsit megrázzuk, és olyan hangot hallatunk, mint amit akkor alkalmazunk, amikor valamilyen általunk nem kívánatos dolgot tesz. Tehát azt mondjuk neki, hogy fúj, nem stb. Ne használjunk összetett mondatokat, mert nem értik meg. A "büntetést" mindig valamilyen pozitív inger kell, hogy kövesse, pl. egy simogatás! Ez persze nem olyan egyszerű, mint ahogy leírva tűnik, minden gazdinak sok türelemre, kitartásra, és persze időre van szüksége ahhoz, hogy a kommunikáció ember és állat között mindkét fél számára elfogadhatóan működjön.