Történt egyszer, hogy a reggeli rohanásban nem ellenőriztem a ketrec karabinereit, melyek az ajtókon vannak biztonsági zárként. Este, mikor hazaértünk borzasztó látvány fogadott a lakásba való belépéskor. Első reakcióként a telefonért nyúltunk, hogy hívjuk a rendőrséget, betörőre gyanakodva. Aztán körbenéztünk egy kicsit alaposabban. Feltűnt néhány „apróság”. Különös betörő járhatott nálunk, hisz a fiókokat nem bántotta. Elrejtett értékeinket lakásunk egyetlen – addig a napig – még megmaradt szobafenyőjének a földjében és gyökerei között kereste elsősorban. Majd az is kiderült, hogy a konyha és étkezőpulton maradt poharakban és alattuk is tüzetesen körbenéztek (ettől volt a rengeteg törött cserép a földön). Precízen átválogatták és szétszórták a CD és DVD lemezeket, a műszaki cikkeket viszont a helyükön hagyták. Az egyetlen hiányzó dolog 1 kígyóuborka volt, mely az étkezőpultról tűnt el. Ekkor kezdtünk gyanakodni garázda kedvenceink egyikére. A ketrecek tüzetes átnézése során kiderült, hogy a még kölyöknek számító 6 hónapos hímünk hiányzik a létszámból. Elkezdtük tűvé tenni a lakást holléte felderítése céljából. Fél órás hívogatás és keresgélés után előtápászkodott álmos szemekkel és uborkával degeszre tömött hassal. A tekintetében mérhetetlen büszkeséggel nézett körül a romokon, majd rám pillantott „Ugye büszke vagy rám, hogy milyen ügyes vagyok?!” nézéssel. Lakásunk hadi állapotát néhány óra alatt felszámoltuk, és nagy megkönnyebbüléssel töltött el minket, hogy rosszcsontunknak - a fáradságon kívül - semmi baja nem lett. Azóta a ketrecek zárjait alaposan ellenőrzöm, mielőtt elmegyek otthonról.