Szepi 2001. május 9-én született, és kb. 4-5 hetes korában került hozzánk. Nem sokkal később kaptam ajándékban egy cicát. „Ő” 2001. május 30-án született. Rövid történetüket írom le az alábbiakban. Szepi megközelítőleg két hete volt már nálunk, amikor kaptunk ajándékba egy cicát (Mica). Első pillanatban eléggé tartottunk attól, hogy hogyan fogják elviselni egymást. Először amikor találkoztak, a kölcsönös szaglászáson kívül igazából nem történt semmi említésre méltó, és ennek jegyében telt el a nap egészen estig.  Szepike már elment aludni, amikor mi is készültünk lefeküdni. Ekkor történt meg az, ami – mint később kiderült – a kölyök cicáknál, az új gazdihoz kerülést követő néhány napban természetes. Elkezdte keresni az anyját és a testvéreit. Egyszóval iszonyú nyávogásba kezdett. Hiába vettük oda magunkhoz, egyszerűen nem akart elhallgatni. Úgy tízpercnyi folyamatos „szirénázás” után felébredt Szepike is. Akkor a világ legtermészetesebb dolgaként odament Micához, megszaglászta, majd elkezdte nyalogatni a pofiját. Néhány perc múlva azt vettük észre, hogy mind a ketten békésen alszanak Szepike dobozában (a dobozt, azóta sajnos már ki kellett dobni, mert a mostani méreteikkel nem férnek el benne). A cica soha többet nem nyávogott esténként. Amikor eljött az alvás ideje, magától értetődően vonultak be együtt az „ágyukba”. Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a cica – fiatal korára való tekintettel – nem volt szobatiszta, amikor hozzánk került. Igazából még az anyja tartotta tisztán. Tehát almot nem is látott azelőtt. Az első napon nagy érdeklődéssel figyelte, ahogy Szepike beleszalad az alomba és elvégzi a dolgát. Másnap reggel már Ő is beleóvakodott, de még nem tudta mit kell tennie. Végül délután már láttuk, hogy sikerült leküzdenie ezt az akadályt is. Tehát elmondhatom, hogy nálunk a görény tanította szobatisztaságra a cicát. Amíg a cica megvolt, vévig nagyon jóban voltak egymással. Soha nem erőltettünk nekik semmit, és mindegyiknek volt olyan helye, ahova el tud vonulni, úgy, hogy a másik ne zavarja. Azt hiszem, ez nagyon fontos dolog akkor, amikor két különböző állatot szoktatunk össze. Nálunk soha nem fordult elő, hogy komolyan bántották volna egymást, még játékból sem. Pedig nagyon tudnak kergetőzni és birkózni! Sérülést még véletlenül sem tudnak okozni egymásnak, mert mindkettőnek rendszeresen vágjuk a körmeit.

Nagyon nagy bennük az összetartás is. A fürdések utáni szárítás a cicának nagyon fontos, mert különben a bundája legalább két napig szárad (perzsa). A hajszárítót viszont nagyon utálja, és már akkor elkezd panaszkodni, amikor meglátja. Szepike abban a pillanatban előkerült, és teljes mellszélességgel nekitámad a szárítónak. A helyzet hasonló volt a porszívóval is. A macska fél tőle, ezért a görény támadta.

Arra mindig nagyon odafigyeltünk, hogy az etetéseknél ugyanakkor és ugyanazt kapják, hogy elkerüljük a féltékenykedést és a versengést. Egyszerre visszük orvoshoz is őket, bár már ott is előfordult, hogy Szepi meg akarta védeni Micát az oltástól. Fürdés is mindig egyszerre van.

Azt gondolom, hogy igazából nem rajtunk múlt az, hogy Ők ennyire jó barátok lettek. Mi csak hagytunk mindent menni a maga útján, és csak nagyon finoman avatkoztunk bele, ha kellett.