Szepi mindig igényelte, hogy vele foglalkozzunk. Természetesen ez akkor volt a legfontosabb számára, amikor éppen valami teljesen mást szerettünk volna tenni. Egy ilyen alkalommal az Internetre próbálkoztam felcsatlakozni. A számítógép éppen a betárcsázás és jelszóellenőrzés fázisában tartott. Ekkor Szepi már egy ideje próbált hívni játszani, de nem mentem. Akkor felmászott a géphez és a klaviatúrán keresztül odaszaladt hozzám. Letettem és tovább próbálkoztam a csatlakozással. A sokadik sikertelen kísérlet után észrevettem, hogy a jelszó mezőben sokkal több „csillag” van, mint rendesen. És akkor döbbentem rá, hogy az én kis rosszaságom, amikor végigszaladt a billentyűzeten, bizony hozzáírt néhány dolgot a jelszóhoz. Sebaj – gondoltam – beírtam a jelszót újra. A gép azonban közölte, hogy nem megfelelő. Több órás próbálkozás után feladtam. Kiderült, hogy az én drága görényem pont úgy rohant végig a gép billentyűzeten, hogy átírta a jelszót. Azt a kombinációt soha nem tudtuk megfejteni. Teljesen új Internet-csatlakozási lehetőséget kellett létrehoznunk. Szepi viszont elérte, amit akart, mert egy teljes hétig elszigetelt minket az Internettől és így több időt foglalkoztunk és játszottunk vele.